A legtöbben tartunk a konfliktusoktól, legyen szó akár magánéletről, akár az üzleti szféráról. Annak ellenére van ez így, hogy mindannyian tudjuk: a véleménykülönbségek elkerülhetetlenek. Arra azonban kevesen gondolnak, hogy a konfliktus megoldása adott esetben pozitív eredményekkel is zárulhat, ráadásul az összes fél és a szakma számára is. A játékelméletből ismert win-win szituáció eléréséhez arra van szükség, hogy jó előre fektessük le a vita lefolyásának szabályait, és hogy legyen egy független, vitavezető, aki folyamatosan a kompromisszum irányába tereli a feleket. Ezt hívjuk mediációnak, a vitavezetőt pedig mediátornak.

Az angolszász és nyugat-európai országokban széles körben használt módszer egyik sajátossága, hogy a mediátor sem tanácsot nem adhat, sem megoldásra nem tehet javaslatot, pusztán a felek feltárt valós szándékai mentén a közös megoldás felé tereli a vitás feleket. Az, hogy születik-e megoldás, csak a két fél kompromisszumkészségén múlik. A mediátornak nem az a célja, hogy mindenképpen megállapodás jöjjön létre, hanem az, hogy olyan megoldást találjanak, amelyben mindkét fél érdekei érvényesülnek.